Szerencsés horgász dublé

Évek óta rendszeresen járok az Erdélyi majorba, sok érdekes kalandom volt már, de olyan, ami 2021.12-én történt, eddig még sosem. Szokásom szerint reggel kilencre érkeztem meg kedvenc
tavamhoz és hamarosan mindkét botom „harcra” készen várta az éhes látogatókat. Nejem, aki velem
szokott tartani, munkába ment és ígérete szerint, délutáni csatlakozásában reménykedhettem. Így
egyedül kellett boldogulnom, ami nem is nagyon esett nehezemre. Mert nem túl hosszú várakozás
után az egyik boton kapás jelentkezett. Pontykapásnak látszott, így határozott mozdulattal
felemeltem a botot és éreztem, hogy az általam használni szokott kisméretű horog megakadt.
Megkezdődött a fárasztás, halam ide-oda úszott, én meg tartottam a zsinórt feszesen, nehogy
csalódás érjen a horog kiakadása miatt. Ebben a pillanatban felugrott a botig a másikon a kapásjelző,
így foglalkoznom kellett ezzel is. Gyorsan áttettem bal kézbe a munkában lévő botot és jobb kézzel
megfogva a kisebbet (mindig egy kicsi és egy nagyobb méretű botot használok!) Bevágtam. Így aztán
kezeimben feszülő zsinórú botokkal, mint egy western hős mindkét kezében hatlövetűvel, bár
némileg bizonytalanul, próbáltam a két hallal egyszerre megbirkózni. A dupla fárasztás eltartott egy
ideig, a vége pedig az lett, hogy mindkettő, kb. négy kilós pikkelyes potyka a bölcsőbe került.
Felmerülhet a kérdés a tisztelt olvasóban, hogy ha három kezem nincs, akkor melyikben fogtam a
merítőhálót, amikor megszákoltam a kifáradt zsákmányokat.

Míg az egyik pontyot a merítőhálóba tereltem, a másik botot lábammal tartottam meg a földön, kis türelmet kérve a haltól.


A nem szokványos élményt tartogató nap megkoronázása később egy hét kilós ponty megfogása volt,
mely nem rekord méretű a tóban lévők között, de számomra szintén emlékezetes kalandot jelentett.

/Dr. Horváth László