Egy felejthetetlen horgászat a nyíregyházi Erdélyi majorban

Kedves barátomnak és TF-es (Testnevelési Főiskola/ csoporttársamnak, dr. Horváth László meghívásának tettem eleget, mikor Markazról Nyíregyházára látogattam egy kis horgászat kedvéért. Sok régi közös emlékünk most ezen a napon tovább gyarapodott. Aznap reggel korán indulva kocsimmal a Gyöngyös melletti kis településről, gyorsan elértem a szabolcsi nagyvárost és a találkozás után már indultunk is Orosra. A gyönyörű tónál csatlakozott hozzánk Laci barátom volt kollégája dr. Jakab András, akinek személyében aznap kedves, szimpatikus, elhivatott és ügyes sporthorgászt ismertem meg. Az itteni viszonyokban tapasztaltabb társaimra bíztam a helyválasztást, így elfoglaltuk a 8-1-es helyeket és a bedobásokkal kezdetét vette az a napsütéses horgász nap, amely késő délutánra számunkra felejthetetlennek bizonyult. Kezdetben Bandi barátunk vitte a prímet, mert rövid idő alatt fogott két szép pontyot, Lacinak eközben egy jókora dévérkeszeg jutott, melyet úszós készségével a partra segített. Ezután hosszú várakozással telt az idő és magamban kezdtem kétségbe vonni a horgásztó remek hírét, amikor nekem is bejött két remek kapás. az elsőnél úgy éreztem, hogy szép, nagyméretű hal lehet, mert jól húzott, ment oldalra és nem szívesen jött a part felé. Sajna a vége az lett, hogy félúton lefordult és köszönés nélkül távozott. A másik esetben sem volt szerencsém, mert mire megpillantottam volna megakasztott halamat, már csak a horogtól árválkodó zsinórvég mutatta, hogy új horog felkötésére lesz szükség. Ezek után hosszú találgatás vette kezdetét halam kilétéről, de ez sem vezetett eredményre, mint annyi korábbi.

Délutánra a kitűnő horgásztó megmutatta igazi arcát! Fogtam egy három kilós szép pontyot, de csak ezután jött az igazi nagy zsákmány, mely giliszta csokor iránt érdeklődött. A bevágás után éreztem, hogy ez nem kis hal, fárasztása igazi megmérettetés volt, fordult, húzott, a végsőkig ellenállt. Nem mertem erőltetni, lassan, (pumpálva” húztam kifelé. Barátaim is látták, hogy nem mindennapi hal került a horogra, de mi lehet? Kérdezték mit érzek, de nem tudtam érdemi választ adni, teljes figyelmemet a fárasztásra kellett fordítanom. Egyszer csak éreztem, hogy fordul a víz alatt, megközelíti a felszínt, amikor megállapítottuk közösen, hogy egy méretes leső harcsa akadt a horogra. A komoly hal megmutatta, hogy ő bizony nem akar a partra kerülni, húzta a zsinórt, sivított az orsó, jócskán hajlott a bot. Végül is szákban volt a hal, ekkor még egy kis izgalom: a horog kipattant szájából és csak később derült ki, hogy felébe tört. De már parton volt a 8 kilós harcsa! Mondanom sem kell, a szám fülig ért, nagyon boldog voltam és az örömnek a barátaim is hangot adtak. A közös öröm a legnagyobb. Ezek után úgy gondoltuk, hogy ezt már nem lehet fokozni. Nem így történt, mert az Erdélyi major tartogatott még egy meglepetést. Láss csodát, a horog végén egy nagyon szép kis süllő ficánkolt!

Ezek után már elkezdtünk összepakolni. Ez a tó mindent megadott nekünk, főleg nekem. Szép volt Erdélyi major, mindent köszönök, felejthetetlen volt!

Medinácz Gábor

Gabi a 8 kilós lesővel Erdélyi-majorban

Süllő II.